Hamarosan itt az ősz, a strandon henyélést felváltják lassan az erdei-hegyi túrák. Kivéve, ha olyan vagy, mint én, aki 34 fokban is felkaptatott a hegyre, mert akkor semmin nem változtatsz, ősszel is azt csinálod majd, aminek egész évben szívesen hódolsz. De mindazoknak, akik csak most készülnek nagy utakra, azoknak lesz pár dolog, amire nem árt odafigyelniük, ha és amennyiben a városi parkon túlra is kimerészkednének. Hasznos tippek, teszteltük mindent.
Központi kérdés. Mert sajnos sokan vannak, akik tangapapucsban indulnak neki egy-egy húzósabb emelkedőnek, aztán csodálkoznak, hogy a hegyről lefelé már csak segítséggel tudnak jönni. Nem viccelek, az egyik korábbi úti beszámolómban meséltem arról, hogyan estem fenékre lefelé, pedig rajtam még csak nem is papucs volt. Az első és legfontosabb szempont tehát, hogy lehetőleg ne magassarkúban és ne is cukimuki papucskában induljunk túrázni. És mondjuk, az sem árt, ha elsősorban kényelmes ruházatban, másodsorban minden eshetőségre (szél, eső, hőség) felkészülten, olyan szettet állítunk össze, amit az efféle kirándulásokra terveztek.
Még mielőtt nekiveselkednénk egy-egy esetenként több órás menetnek, jó, ha tájékozódunk a várható időjárásról. Hegyekbe, erdőkbe semmiképp se induljunk, ha előreláthatólag vihar van kilátásban. Még akkor se, ha pillanatnyilag verőfényes napsütést tapasztalunk. Két kattintással elérhetjük a legfrissebb időjárás infókat, éljünk a lehetőséggel. A magunk érdekében.
De, hogy tényleg mindenre felkészüljünk, mert váratlan dolgok sajnos bármikor jöhetnek, tájékozódjunk jó előre, mit csináljunk, ha mégiscsak rossz helyen szakadt ránk az égi áldás. Hasznos cikkek ezzel kapcsolatban a turistamagazin.hu oldalán.
Nos, a legtöbb erdőben, túraútvonalon különböző, általában fákon elhelyezett jelzések segítik a tájékozódást. Igen ám, csak ezek nem mindig egyértelműek. Példának okáért, a hétvégi túránk alkalmával majdnem 10 km-es kitérőt tettünk amiatt, hogy rossz jelet követtünk (és nem azért mert h@lyék vagyunk). A túra elején nem volt térkép, sem jelzés magyarázat, csak egy viselkedésszabályzat, ami nagyon hasznos ugyan, de abban egyáltalán nem segít, hogy merre induljunk. Ráadásul három különböző irányba ugyanazt a jelet (kilátó) helyezték el, ami való igaz, hogy mind ugyanoda visz, csak, mint utóbb kiderült, az egyik 10 perc, a másik 2 óra, a harmadik 3 órás sétával. Jobb helyeken ezt kis táblával jelzik is, de van olyan is, hogy nem. Ilyen esetekben őrült nagy hasznát vesszük a mobil és papír alapú térképeknek.
Rengetegszer futottunk már bele abba az öreg hibába, hogy úgy indultunk neki "Á, ez könnyű menet lesz!", majd a nézzük meg ezt és ezt, meg még ezt is attitűdöm miatt, a kis kirándulásaink fél- egy napossá váltak. Úgy, hogy talán víz volt nálunk, de étel egy morzsányi sem. A legjobb, ha ezekre gondol az ember előre, mert vízvételezési lehetőség kevés helyen van, kaja meg hát, legjobb esetben is csak némi gyümölcs lehet, de ezekkel sem jó kísérletezni annyira, hisz, aki nem ismeri a növényeket száz százalékos biztonsággal, az tényleg jobban jár, ha nem kóstolgat mindent végig.
Első és legfontosabb, hogy ismernünk kell a határainkat. Rossz edzettségi szinttel nem biztos, hogy a legjobb választás egy több órás hegymenet. Érdemes először csak kisebb és kevésbé nehéz távokkal kezdeni. A másik meg, hogy a kijelölt útvonalak egyáltalán nem a túrázók korlátozására lettek kijelölve. Azért vannak, hogy hellyel-közzel a legbiztonságosabb útvonalon haladhassunk. Egyáltalán nem jó ötlet alternatív útvonalakat keresni, szakadékokba lemászni és ott vagánykodni, ahol egyáltalán nem kellene.
Nincs annál idegesítőbb, mint mikor zeng az egész erdő az elvileg természetkedvelő emberek ricsajától. És értem én, hogy nehéz csendben maradni, de, ha egyenesen lehetetlen küldetés egyesek számára, akkor talán nem a kirándulás a legmegfelelőbb kikapcsolódási forma számukra. Mert amellett, hogy tönkreteszik a többi túrázó, sétáló ember nyugalmát, az erdő hivatalos lakóit is felzargatják a kéretlen rikácsolásukkal. Tiszteljük már annyira a természetet, hogy nem bomlasztjuk annak rendjét.
És ezt még mindig nem lehet elégszer szájba rágni. Pedig nem olyan nehéz. A nincs hova tenni nem igazán lehet kifogás, hiszen van nálad hátizsák, nem igaz? Ha nincs, sürgősen kezd el használni. De, ha csak retiküllel indultál el, akkor indulás előtt tegyél bele egy szatyrot (lehetőleg környezetkímélőt), amibe mindig össze tudod gyűjteni a szemetedet és az arra kijelölt helyen kidobhatod a kukába. Éppen elég szemét van már a városokban, kétlem, hogy az erdőket is szemétdombbá kellene változtatni. Gondolom otthon sem a nappali padlóját használják szemét tárolásra. Akkor az erdőben miért kell?
A végére maradt ugyan, pedig az első és legfontosabb szempont, hogy óvjuk a természetet. Mert bár sokan hiszik azt, hogy felsőbbrendűek mindennél, valójában mi mind csak vendégek vagyunk az erdőkben (egyébként a Föld nevű bolygón is). És, ha már vendégül láttak minket ott, teszem azt, egy jó kis nyáresti sütögetésre, akkor tartsuk be a tűzgyújtási szabályokat. Példának okáért, egyáltalán ne is gyújtsunk tüzet, mikor épp tilalom van és ne dobáljunk el égő cigaretta csikkeket (egyébként semmilyet se).
Ha mindezt sikerül betartanunk, akkor még sokáig élvezhetjük a túrázást gyönyörű tájainkon. És ráadásul nem okozunk gondot az állatoknak sem, plusz nem rontjuk el a napját a többi túrázónak sem. Jól hangzik, nem igaz?
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is.
Továbbiakért kövesd a Blog Facebook oldalát.
Élmények, programok, rendezvények, túrák, csodahelyek
Határon innen és túl
Utolsó kommentek