Határon Innen és Túl

Nemrégiben szembejött velem egy remek kis összeállítás Ausztira legszebb helyei címmel. És, ha egyszer már elém sodorta az élet, akkor utazással foglalkozó blogger létemre kötelességem volt, rögvest terepszemlére indulni a lenyűgöző ausztriai régióba, Wachau-ba. Várak, apátságok, csodás erdők, szépséges szőlőtermő vidékek a Duna mentén. Még a szokásosnál is több csodás látnivalóra bukkantunk közeli szomszédjainknál. 

Göttweigi apátság 

A Dunától pár kilométerre, egy hegy tetejére épült a már messziről is jól látható, monumentális Göttweig bencés apátsága. Altmann passaui püspök alapította a kolostort 1083-ban, mely eredetileg az Ágoston- rendieké volt, majd  1094-től lett a bencés rendé. A XVI. század folyamán különböző csapások során, csaknem elpusztult. Az épület mai alakját 1714-1749 között kapta.

Látogatás, fontosabb infok: https://www.stiftgoettweig.at

Dürnsteini vár

A festői táj fölé magasodó várrom Ausztria talán leghíresebb erődítménye. Hírnevét Oroszlánszívű Richárdnak köszönheti, aki hosszú hónapokon át élvezte (kényszerből) a vár vendégszeretetét. A vár maradványainak megközelítése már önmagában is egy kaland. Pláne, ha úgy csináljuk, ahogy mi és teljesen rossz irányból közelítünk. Teszem hozzá mondjuk, hogy a szurdok túra sem lett volna egy rossz ötlet, de végül azért megtaláltuk a helyes utat és felbaktattunk az óvárosból felfelé vezető rengeteg lépcsőből álló úton, ami a várhoz visz. Fent aztán olyan panorámában volt részünk, ami minden izzadtságcseppet megért. Gyönyörű dombok, erdők, szőlő ültetvények és persze a Duna látványa hamar elvarázsolja a lelkes vándort. 

A vár egész évben szabadon látogatható. 

Melki apátság 

Alsó-Ausztria szellemi és kulturális központja. A wachaui kultúrtáj egyik leglátványosabb nevezetessége, mely évről-évre több ezer látogatót vonz. Csodálatos természeti környezet, világhírű kolostori könyvtár, pompás díszítésű templom (életemben nem láttam még ilyen pompázatos émítményt), felbecsülhetetlen értékű egyházi kincsek, hatalmas angolpark.

Látogatás, fontosabb infok: http://www.stiftmelk.at

A Duna völgyének leghíresebb ausztriai szakasza, Wachau egyébként rengeteg egyéb látnivalót is tartogat még, de egy nap alatt sajnos lehetetlen volt bejárni mindent. A kerékpározás szerelmeseinek külön ajánlott a régió, hisz ebben a csodálatos környezetben számos kerékpárút áll rendelkezésükre. Ottjártunkkor is rengetegen kerekeztek. A Duna mentén, szőlőtermő vidékeken, várakkal, kastélyokkal, apátságokkal szegélyezett utakon, igazán különleges élményekben lehet részünk. 

Wachau, folytatjuk... 

Ha tetszett e bejegyzés, oszd meg másokkal is. 

Továbbiakért kövesd a blog Facebook oldalát. 

Élmények, programok, rendezvények, túrák, csodahelyek

Határon innen és túl

Az előző bejegyzésben már meglátogattunk három gyönyörű kilátót, melyekről mesés panoráma nyílik a hűség városára (aki lemaradt róla, itt megtekintheti). Mielőtt azonban tovább folytatnánk a kilátó túrát, mutatok még néhány, az előzőekhez hasonló #csodahelyet is, amelyeket, ha Sopronban járunk mindenképp látogassunk meg.

Ojtozi sétány

Mindig arról ábrándoztam erdőjárásaink során, hogy bárcsak ne kellene hazaindulni sötétedéskor és, hogy milyen jó lenne már, ha éjjelre is kint maradhatnánk az erdőben úgy, hogy nem egy zseblámpa mögül kell leselkednünk, ugyan merről jönnek már megint a vaddisznók. A vágyam teljesült, mikor is egy teljességgel céltalan esti sétánk során, rábukkantunk az Ojtozi- sétány nevet viselő erdei útra, ami éjszaka is biztonsággal járható, hiszen gondoskodtak róla, hogy jól ki legyen világítva. Mondanom sem kell, hogy amikor csak tehettük, felkerestük ezt a helyet, így méltán szerepelhet a Sopron legjobb látnivalói listánkon. 

Mindamellett, hogy az erdei ösvényen kéz-a kézben andaloghatunk vagy kutyát sétáltathatunk, neadjég' munka utáni kocogásainkat megejthetjük, kondigépek is rendelkezésünkre állnak, hogy minél fittebb életet élhessünk. Sopronban egyébként nagy divat az erdei tornapálya, csodálkoztam is rendesen, hisz nem idevalósi révén, én azelőtt ilyesmiről még csak nem is hallottam. 

Hősi temető 

Na igen, kérdezhetnénk most teljes joggal, hogy egy temetőben mégis mi a .. lehet varázslatos? Ám, ha sikerül eljutnunk ide, rögtön megértjük majd, hogy a kérdésünk felesleges. A hősi temető ugyanis, az erdő mélyén, csendes, nyugodt, meghitt környezetben őrzi több ezer hősi halott katona emlékét. S teszi mindezt, a Karmelita kolostortól néhány percnyi sétára, amit szintén érdemes megtekintenünk (vagy mondjam azt, hogy megér egy misét? -khm. én kérek elnézést) És a legjobb, ha a szobrokkal szegélyezett lépcsőt is jól szemügyre vesszük, hiszen, ha már varázslatról beszélünk, akkor a különleges atmoszféra okán az is ebbe a kategóriába esik. 

Az 1878-ban a katonaság számára megynyitott temetkezési helyet 1917 óta nevezik Hősi temetőnek.

Napjainkig több, mint 3200 katona, hadifogoly és civil áldozat földi maradványait temették ide. 20 nemzet katonáinak emlékét őrzi a hely, többségük nyughelye jól beazonosítható, sokak emlékét közös emlékműveken örökítettek meg.

A fentebb említett Karmelita kolostor

A lépcsősor

Number one: Dudlesz erdő

Töredelmesen meg kell vallanom, hogy szívemnek legkedvesebbike ez az erdő, pedig Sopronban egyáltalán nincs hiány természeti szépségekben és kirándulási lehetőségekből. Talán azért is kedveltem meg ennyire ezt a helyet, mert távol esik a város zajától és kevesen látogatják. A legtöbbször kettesben róhattuk itt a kilométereket úgy, hogy egyetlen emberrel sem találkoztunk közben. Szarvasokkal azonban, annál többet. 

A hely egyébként aktív vadászterület, ezért a kijelölt túraútvonalakról letérni nem ajánlatos. Bár sohasem találkoztunk vadászokkal napközben, de azért nem árt az óvatosság. Ráadásul milyen jól járunk, ha követjük a kijelölt utat... Teljesen ledöbbentem, mikor egy barlang bejárata előtt találtuk magunkat a soproni erdő közepén. Hát még akkor, mikor rájöttünk, hogy egyenesen két barlangot is találtunk, teljesen véletlenül. 

Itthon rákeresve a dologra aztán rájöttem, hogy nem vagyok egyedül a meglepettségemmel, hiszen igen kevesen ismerik az Ottó- és Ferenc- nevet viselő barlangokat. Különlegességük, hogy egyrészt felfedezőik neveit viselik, másrész viszont, csak az elmúlt 10-15 éve tették nyilvánossá és látogathatóvá a barlangokat. Róluk a legkorábbi feljegyzés is csak 100 évre nyúlik vissza.

A következő részben folytatjuk soproni kilátó túránkat, a következőkre pedig, egy igazi gyöngyszemet tartogatok. Elöljáróban csak annyit, hogy a határokon túlra is elmerészkedünk majd.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is. 

És, ha nem szeretnél lemaradni semmiről, akkor kövesd a blog Facebook oldalát. 

Élmények, programok, rendezvények, túrák, csodahelyek

Határon innen és túl

Mi mást is kezdhetne magával az ember lánya egy csodás szombati napon, minthogy felcsapja a közösségi oldalán az utazás címkével ellátott mentett hivatkozásait és mintegy spontán rábökéssel kiválasztja aznapi utazásának célpontját. Így esett, hogy három órányi autózás és több, mint négy kilométernyi gyalogtúra után, a Julianus-kilátóból csodálhattuk Magyarország egyik leggyönyörűbb térségét, a Dunakanyart. 

A Google semmilyen szempontból nem volt most a barátunk, hisz oda is járható utakat vízionált, ahol még gyalogosan is nehéz lett volna közlekedni. Ráadásul, mint tudjuk, mindig a legjobbkor képes bedobni a törülközőt és pofátlanul magára hagyja bátor vándorát. Szóval így esett, hogy mindennemű előzetes tájékozódás nélkül, leparkoltunk Zebegényben (másik útvonal Nagymarosról, bővebb info itt) és bevetettük magunkat az erdő sűrűjébe, remélve, hogy mihamarabb élvezhetjük majd, a beígért panorámát a Hegyes tetőn álló Julianus-kilátóból. 

Na igen, de arról már egyáltalán nem szólt a fáma, hogy a kiinduló helyzetünkhöz képest, 4 és fél kilométernyi távolságra vagyunk attól a bizonyostól. Sebaj, gondoltuk nagy lelkesen, szeretjük mi az erdőt, nem lesz itt gond. Mondjuk úgy az első 1000 méteren nem is volt. De ahogy emelkedni kezdett a szintkülönbség és vele párhuzamosan a hőmérő higanyszála is, egyre veszítettünk a kezdeti lelkesedésből. 

De milyen túrázó már az, aki csak úgy egyszerűen visszafordul? - Nem ilyen fából faragtak minket, egyeztünk ki gyorsan a folytatásban. Szóval négy kilométer megtétele után azt gondoltuk, hogy igazi bajnokok vagyunk és a nehezén már minden bizonnyal túlvagyunk.

Hát, tévedtünk. A kilátóhoz ugyanis egy igen meredek út vezetett, csúszós kavicsos talajon egyensúlyozva, a tüdőnket majd kiköpve kellett megtennünk az utolsó métereket. Köztünk szólva mondom, hogy igen nagy szerencséje van az úticélt ajánlónak, mert a kilátás valóban kárpótolt minden szenvedésünkért - de, ha nem így történik, akkor garantáltan nagyon csuklott volna szegényem. Na jó nem, de azért tényleg. 

Ha a netről böngészett információim nem hazudnak, akkor a Hegyes tető 482 méteres csúcsa okozza a lélegzetelállító kilátást. A csúcson álló Julianus-kilátóból a Dunára és a Visegrád várára is tökéletesen ráláthatunk. 

A kilátó legtetején egyetlen megfáradt túrázó sem tartózkodott sokáig, mert legyen bármilyen lenyűgöző is a látvány, 34 fokban, sok kilométernyi gyaloglás után, senki sem kívánta a nap nem éppen jótékony sugarait érezni a koponyáján. Szerencsére azonban, a kilátó közepén kialakítottak egy kényelmes kis pihenőt is, ami menedéket nyújt minden megfáradt vándornak. 

A kilátó egyébként bármikor szabadon látogatható. Folyadékot feltétlenül vigyünk magunkkal, mert vízvételezési lehetőség sehol nincs. A kényelmes cipő szintén nagyon fontos, hisz nem épp egy sétagalopp a Hegyes tetőre való feljutás. A túra nehézségét tekintve, így utólag több helyen is azt olvastam, hogy közepesen nehéznek mondható, a magam részéről viszont, az utolsó pár száz méteres felfelé kaptatás miatt, inkább nehéznek mondanám. Ráadásul lefelé sem könnyebb a helyzet, mert igencsak labilissá válhat a kavicsos talaj a lábunk alatt - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kék folt a lábamon - a szerk. 

Minden nehézség ellenére, azért egyszer mindenképp megéri felkapaszkodni ebbe a kilátóba, hisz igazán ritkán láthatja az ember madártávlatból a világot. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is. 

És, ha nem szeretnél lemaradni semmiről, kövesd a Blog Facebook oldalát. 

Élmények, programok, rendezvények, túrák, csodahelyek

Határon Innen és Túl